Miért és mit fotózok?

A legtöbben azt hiszik, egy fotós állandóan rohan, kattintgat és imádja, amit csinál. Nekem ez nem mindig van így.

Persze, vannak napok, amikor a kezemben a gép felpörget, látok egy fény-árnyék játékot, vagy egy fullos jelenetet, és tudom, hogy most valami jót csinálok.

 Ilyenkor jöhet bármi: portrék, amiken elkapom az ember valódi arcát, vagy street fotó, ahol a város lüktetése adja a hátteret. Szeretem a kontrasztos, éles cuccokat, a szürke meg a sötét tónusokat.

Aztán ott van a másik oldal. Hétfő reggel, esik az eső, se kép, se hang. Nincs kedvem? Nincs. Ilyenkor nem erőlködöm, mert a gagyi kép nem éri meg az időt. Nem az a cél, hogy tele legyen a kártya, hanem hogy a kevés kép legyen ütős.

Szóval, mikor megyek fotózni? Amikor érzem. Ha látok egy helyzetet, egy arcot, egy pillanatot, ami megfog. Nem keresek nagy, megható sztorikat, csak a valóságot meg akarom mutatni, úgy, ahogy én látom.